[LAP TETEJÉRE]

Bevezető

• Görögország Európa és Ázsia határmezsgyéjén, a Balkán-félsziget déli csúcsán fekszik Délkelet-Európában.Területének részét képezi az Égei- és a Jón-tengerben fekvő több mint 2 000 sziget, melyből csupán 170 lakott.Az ország legmagasabb pontja az Olimposz.
• Görögország az európai civilizáció egyik bölcsője.Tudósai az ókorban jelentős előrehaladást értek el a filozófia, az orvostudomány, a matematika és a csillagászat terén.A görög városállamok úttörő szerepet játszottak a demokratikus kormányzati formák kialakításában.Görögország történelmi és kulturális öröksége ma is visszaköszön a modern kor irodalmi, művészeti és filozófiai alkotásaiban, politikai rendszereiben.
• Az újkori Görögország államberendezkedése köztársasági alapon nyugszik, összhangban az 1975-ös alkotmánnyal.Az egykamarás parlament 300 képviselőjét a szavazópolgárok négy évre választják meg.Az ország 13 közigazgatási körzetből áll.
• Az ipari termelés több mint 50%-a az athéni régióban összpontosul.Az ország legfontosabb gazdasági ágazatai közé tartozik a mezőgazdaság, az idegenforgalom, az építőipar és a hajózás.
• A legismertebb kortárs görög művészek közé tartozik a filmrendező Kostas Gavras, a Nobel-díjas Odysseus Elitis, és a zeneszerző Mikis Theodorakis.
• A görög konyha legfontosabb alapanyaga a kecske- és a birkahús.Nagy népszerűségnek örvendenek a halételek is. A nagy mennyiségben előállított olívaolaj a görög ételek jellegzetes ízvilágának nélkülözhetetlen eleme.

[LAP TETEJÉRE]

Történelem:

[LAP TETEJÉRE]

Az ókori Görögország

Az ókori görög világ, circa (Kr. e. 550) Bővebben: Ókori Görögország
Nincs általános egyetértés affelől, mikortól számítsuk az ókori Görögország korát. A közhasználatban ez a Római Birodalom uralma előtti teljes görög történelmet jelöli, a különböző történészek azonban gyakran eltérően határozzák ezt meg. Egyes szerzők ideértik a minószi és mükénéi civilizációt is, mások azzal érvelnek, hogy ezek annyira különböztek a későbbi görög kultúrától, hogy külön kell őket kezelni. A görög történelmet hagyományosan az első olimpiai játékoktól, i. e. 776-tól számították. Ez a poliszok kora, amelyet az i. e. 6. századtól a klasszikus görög civilizáció koraként emlegetnek. A korszak hagyományos vége Nagy Sándor halála, i. e. 323. A következő időszakot a hellenisztikus Görögország korának nevezik. Nem mindenki választja azonban külön a klasszikus és hellenisztikus Görögországot, néhányan a klasszikus kort egészen a kereszténység 3. századi felemelkedéséig tartó időszakként kezelik.

A legtöbb történész az antik Görögországot tekinti a nyugati civilizáció alapjának. A görög kultúra nagy hatással volt a Római Birodalomra, amely elterjesztette Európa sok részén. Az ókori görög civilizációnak a modern világra óriási hatása volt a nyelv, politika, oktatási rendszer, filozófia, művészet és építészet területén, különösen a reneszánsz korában és a 18.-19. századi Európában és Amerikában (klasszicizmus).

Preklasszikus kor

A mükénéi korszak jelentős városának, Tirünsznek az alaprajzaA minoszi civilizáció is az égei-tengeri civilizációk része volt, amely ugyan szerepel a görög mitológiában, de a népe nem volt görög. A görögök az akhájok majd a dórok bevándorlása után sok kulturális elemet átvettek a korábban ott lakó népekről, ezekről tanúskodik a sok jövevényszó is a görögben.

A görögök a tudomány mai állása szerint Balkán-félszigetre több hullámban vándoroltak be az i. e. 3. évezred végétől kezdve. Az utolsó ilyen hullám a dór vándorlás volt. Az i. e. 16-11. századig tartó kor a mükénéi Görögország időszaka volt, amely leginkább a trójai háborúról, Homérosz elbeszéléséből ismert.

Az i. e. 11-8. századig tartó időszak az úgynevezett görög sötét kor, amiről nem szól elsődleges forrás, és csak gyér régészeti leletek maradtak fenn belőle. Másodlagos és harmadlagos szövegek, mint Hérodotosz Hisztoriai, Pauszaniasz Görögország leírása, Diodórosz Bibliothéké és Szent Jeromos Khronikon c. munkája, rövid kronológiát és királylistákat tartalmaznak erre az időszakra vonatkozóan.

Az i. e. 8. század a poliszok korának kezdete. A politikai alapegységek az önálló görög városállamok, a poliszok lettek, amelyek közül különösen Athén emelkedett ki, létrehozva a sajátos athéni demokráciát.

Klasszikus görög civilizáció és római kor

Az athéni Akropolisz romjaiAz i. e. 6. századtól számítjuk a klasszikus görög civilizáció korát. Az időszak első szakaszát két nagy háború határozta meg, a görög-perzsa háború (i. e. 500-i. e. 448), majd a peloponnészoszi háború (i. e. 431-i. e. 404). Ez utóbbi Athén teljes vereségével ért véget, és egy ideig Spárta, majd i. e. 371-től Thébai lett Görögország legerősebb polisza. I. e. 346-ban azonban az eredetileg a mai Görögország északi területét uraló makedón király kiterjesztette hatalmát valamennyi görög poliszra, kiépítve a Makedón Birodalmat.

A hellenisztikus kor i. e. 336-tól i. e. 30-ig tartott. Kezdetét a makedón Nagy Sándor (Alexandrosz) uralkodásától számítjuk. Halála után hadvezérei, a diadokhoszok felosztották egymás között a birodalmat, így három nagy hellenisztikus állam jött létre. A görögök és a makedónok állama mellett, ahol az Antigonidák voltak az uralkodó család, létrejött a Szeleukoszok által irányított Szeleukida Birodalom, amely Szíriából, Mezopotámiából és Kis-Ázsia egyes részeiből tevődött össze. A harmadik nagy állam Egyiptom lett, ahol a Ptolemaidák lettek az uralkodók. A keleti és a görög kultúra összeolvadása jelentős gazdasági fellendülést eredményezett. Előtérbe került az árutermelés, óriási metropoliszok jöttek létre. Ezek lettek az ipar, a kereskedelem és a kultúra központjai is (pl. Alexandria, Pergamon). A hellenisztikus államokat despoták uralták, általánosan elterjedt államforma lett a monarchia. A görög lakosságú városok kiváltságos helyzetet élveztek, és a hadsereg mellett az uralkodók támaszai voltak. E támogatás fejében belső önállóságot kaptak, ügyeiket maguk intézhették, leginkább ezekben a városokban virágzott a hellenisztikus kultúra.

I. e. 187-123 között Görögország fokozatosan a Római Birodalom részévé vált. A rómaiak ugyanakkor a görög kultúra befolyása alá kerültek. A rómaiak helyi közigazgatást hagytak a görögöknek, és nem szüntették a meglévő politikai struktúrákat. Athénban például az Agora továbbra is a politikai és polgári élet színtere maradt. Caracalla dekrétuma i. sz. 212-ben minden görögországi szabad felnőtt férfire kiterjesztette a római polgárjogot. Caracalla dekrétuma felgyorsította azt a folyamatot, amely a római hatalom Itáliából Görögországba és keletre való áthelyeződéséhez vezetett.

[LAP TETEJÉRE]

A bizánci Görögország

Theodóra császárnő és kísérete (a San Vitale bazilika freskója, 6. század)August Heisenberg szerint a Bizánci Birodalom a görög nép római állama, amely kereszténnyé lett. A késő ókor és a középkor folyamán a görögök lakta terület lett a klasszikus ókori civilizáció örököse, majd továbbadója egész Európa számára. A görögök a Római Birodalom kettéosztása, majd a Nyugatrómai Birodalom összeomlása után kerültek ebbe a pozícióba. Konstantinápoly vezető szerepe akkor kezdődött, amikor Nagy Konstantin ide, a régi görög gyarmatvárosba, Büzantionba helyezte a birodalom fővárosát.

A birodalom korai szakaszát (324-610) Nagy Konstantin és I. Justinianus alakja fémjelzi. A római tradíció folytatóiként ekkor a birdodalom határainak védelme, ill. a birodalom helyreállítása volt a céljuk. Ugyanekkor vált először szabadon gyakorolható, majd államvallássá a kereszténység, s rengeteg belső konfliktus származott a doktrinális különbségekből (eretnekségek), végül sikerült rögzíteni az ortodox doktrínát..

A középső bizánci éra (610-867) első részében külső támadások érték a birodalmat a perzsák, langobárdok, avarok, szlávok, bolgár-törökök és arabok) részéről. Ezek a támadások nem korlátozódtak a határterületekre, hanem a belső területeket, sőt a fővárost is fenyegették. Végül a támadók nem is hagyták el a birodalom területét, hanem benne megtelepedve, Bizánccal ellenséges új államokat hoztak létre. A belső és külső körülmények a birodalom szerkezetének átalakulásához vezettek. Beteljesedtek az előző korszakban elindult folyamatok, bekövetkezett a szabad parasztok túlsúlya, elterjedtek a katonai birtokok, létrejött a théma-rendszer. A kormányzat és a társadalom eltéveszthetetlenül göröggé vált, a képromboló mozgalom után az ortodoxia helyreállítása pedig sikeres térítő akciókat tett lehetővé a szomszéd népek körében. amivel bizánci kulturális befolyás alá vonták őket. Ebben az időszakban a birodalom területileg és gazdaságilag visszaesett, elveszített gazdag területeket, de nagyobb kulturális, nyelvi és dogmatikai homogenitásra tett szert.

A 8. századtól kezdve a birodalom kezdett magához térni az egymás követő inváziók sokkjából és megkezdődött Görögország visszafoglalása. Szicíliából és Kis-Ázsiából görög telepeseket hoztak be, a szlávokat pedig vagy kiszorították, vagy asszimilálták. A 9. század közepére Görögország görög volt megint, városai ismét fejlődni kezdtek a nagyobb biztonság és a hatékony központi ellenőrzés következtében.

Egy újabb válságos időszak után a 11. és 12. században a Komnénosz-császárok, I. Elek, II. János és I. Mánuel határozott uralma alatt Görögország virágzott. A kutatások szerint a vidéki gazdaság jelentősen fejlődött, a népesség nőtt és nagy területeket vontak mezőgazdasági művelés alá. A növekvő népsűrűség a városok (Athén, Thesszaloniké, Thébai, Korinthosz) újjászületéséhez vezetett. Mindez vonzotta a velenceieket, s a fejlődő kereskedelem további növekedéshez vezetett. A velenceiek aktív kapcsolatot létesítettek Görögország, a Szent Föld, Egyiptom és a nyugat között. Ez a két évszázad a bizánci művészet aranykora volt.

A negyedik kereszteshadjárattal 1204-ben kezdődik a késő bizánci periódus. Ekkor e keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt. A görögök története során ekkor vesztették el először a várost, ami a kicsiny területű Latin Császárság központja lett. A többi görög területen a Nikaiai Császárság, a Trapezunti Császárság és az Epiruszi Despotátus osztozott. A latin uralom meghatározóan befolyásolta a bizánci fejlődést, a feudalizmus elemei beszivárogtak a bizánci életbe. 1261-ben megdőlt a Latin Császárság és a nikaiai császár visszaköltözött Konstantinápolyba.

De a birodalom már soha többé nem nyerte vissza korábbi erejét. Fokozatos gyengülés és az oszmán törököktől elszenvedett területi veszteségek után 1453-ban II. Mohamed szultán bevette Konstantinápolyt és az Oszmán Birodalom fővárosává tette.

[LAP TETEJÉRE]

Az Oszmán uralom

A Navarinoi csata, 1827 októberében, gyakorlatilag véget vetett a török uralomnak.Az oszmán-török uralom idején kétféle vándorlás indult meg a görögök között. Az egyik magával ragadta a görög értelmiséget nyugatra, ahol résztvevői lettek a Reneszánsz felívelésének. A másik a síkságokon élő görögöket a hegyvidékre telepítette át.

Görögország hegyvidéki jellege miatt a törökök nem tudták elfoglalni az egész görög félszigetet, mivel nem létesítettek sem állandó kormányzati, sem állandó katonai jelenlétet. A szárazföldön és a szigeteken mindenfelé hegyi klánok jöttek létre.

A 16. század végétől a görögök kezdtek visszatelepdni a síkságokra. A török millet rendszer hozzájárult az ortodox görögök összetartásához, mert az vallási alapon elkülönítette a birodalom különböző népeit. A görög ortodox egyház etnikai-vallási szervezet volt, ami segítségére volt a görögöknek, hogy megőrizzék etnikai, kulturális és nyelvi örökségüket az oszmán uralom idején. A síkságokon élő görögök vagy keresztények voltak, elviselve az idegen hatalom minden terhét, vagy kriptokeresztények - görög muszlimok, akik titokban gyakorolták a keresztény hitet. Sok görög vált kriptokereszténnyé, hogy elkerülje a súlyos adókat, akik ugyanakkor identitásukat a görög ortodox egyházhoz való titkos kapcsolatuk fenntartásával fejezték ki.

Azokat a görögöket, akik igazán áttértek az iszlámra, és nem voltak kriptokeresztények, töröknek tartották az ortodox görögök akkor is, ha továbbra is görögül és nem törökül beszéltek. De ők is nagy hatással voltak a modern görög kultúra fejlődésére, ahogysok török hagyomány és szokás bekerült a görög hagyományba a török uralom idején. A legnyilvánvalóbb török hatást ma görög zenében és konyhában figyelhetjük meg.

[LAP TETEJÉRE]

A modern görög állam létrejötte

Görögország határainak alakulása a 19. és a 20. század soránAz oszmán uralom a 19. század elejéig tartott. A görögök a görög függetlenségi háborúban lázadtak fel 1821-ben, kinyilvánították függetlenségüket, de csak 1829-re jártak sikerrel. Az európai elitek a függetlenségi háborút - a török atrocitásokkal együtt - romantikus fényben látták. Önkéntesek (pl. Lord Byron) jöttek harcolni. A törököknek már-már teljesen elfojtották a felkelést, de végül a fenyegető angol-francia-orosz intervenció miatt nem tették ezt meg. Az orosz külügyminiszter, Joannisz Kapodisztriasz - maga is görög - hazatért, hogy az új köztársaság elnöke legyen. Néhány év múlva nyugati bábáskodással a köztársaságból monarchia lett, az első király Bajorországból, a második Dániából érkezett.

A 19. és 20. század folyamán a görögök számos törökök ellen vívott háborúban próbálták meg határaikat kiterjeszteni, hogy minden görög a görög államban élhessen. A terület lassacskán növekedett, 1947-ben érte el a jelenlegit. Az I. világháborúban Görögország az antant hatalmak oldalán állt a törökök és a központi hatalmak ellenében. A háború után a nagyhatalmaktól megkapta Kis-Ázsia egy részét Szmürnával - ma Izmir - aminek jelentős görög lakossága volt. Ekkor a török nacionalisták Musztafa Kemál Atatürk vezetésével megdöntötték az oszmán kormányzatot és legyőzték a görögöket, kiszorítva őket Kis-Ázsiából. Ekkor spontán lakosságcsere ment végbe a két ország között.

[LAP TETEJÉRE]

Görögország története a II. világháború óta

1936-ban Metaxas tábornok ragadta magához a hatalmat, és Mussolini fasiszta-paternalisztikus rendszeréhez hasonló módon kormányzott - külpolitikájában azonban angolbarát maradt. A második világháborúban Görögország a szövetségesek oldalán harcolt. Olaszország megtámadta 1940-ben, miután a görögök nem teljesítették Mussolini követeléseit, de Görögország visszaverte a támadást. Ekkor Hitler kényszerűségből közbeavatkozott és elfoglalta az országot. Kréta szigetén zajlott le a háború legnagyobb német ejtőernyős támadása az azt védő britek ellen. A náci megszállás idején görögök ezrei haltak meg csatában, koncentrációs táborban vagy éhínség következtében. A zsidó közösség legnagyobb részét a megszállók elpusztították.

A felszabadulás után a gazdaság romokban hevert. Véres polgárháború tört ki a kommunisták és a királypártiak között, ami eltartott 1949-ig. Az 1950-es és 1960-as években Görögország lassan fejlődött először a Marshall-terv kölcsöneinek és segélyeinek, majd a turisztikai szektornak köszönhetően. 1967-ben a hadsereg államcsínnyel ragadta magához a hatalmat, a gyanú szerint a CIA segítségével. 1974-ben végül a ciprusi válság, Észak-Ciprus török inváziója miatt megbukott a görög és a ciprusi junta is.

Az 1975-ben tartott népszavazás nyomán demokratikus rendszer alakult ki, sok világháborús és azutáni menekült ekkor hazatért. Görögország 1981-ben belépett az Európai Unióba, és az euró létrehozásakor 2001-ben az euróövezetbe. Görögország, Törökország között jelenleg is feszültség van egyrészt Ciprus miatt, másrészt az Égei-tenger gazdasági kiaknázása ügyében. Jugoszlávia felbomlása óta pedig az általa csak Szkopjei Köztársaságként emlegetett Macedón Köztársasággal, - annak a görög Makedóniával megegyező neve miatt - amit FYROM (Former Yugoslav Republic Of Macedonia) néven ismer el sok ország emiatt. Magyarország elismerte a Macedón Köztársaság nevet.

Forrás: WIKIPÉDIA vonatkozó oldalai

[LAP TETEJÉRE]

Földrajz

Szárazföldi részei: a Balkán-félsziget és a Peloponnészosz-félsziget. Peloponésszoszt 6 km széles és 79 m magas földszoros választja el a szárazföldtől. A Korinthoszi-csatorna tette önálló szigetté.
Szigetvilága: 1300 szigete van, ebből 170 lakott.

[LAP TETEJÉRE]

Tengerei:

Jón-tenger: a Földközi-tenger legmélyebb medencéje. Szigetei a Dinári-hegység külső övezetének tengerbe süllyedt hegyláncai, a
Jón szigetek: Korfu, Lefkasz, Kefalónia, Zakinthosz.
Égei-tenger: a Földközi-tenger sekély beltengere, medencéje a jégkorszakban süllyedt le, csak dél felé nyitott. Sótartalma max. 39€°. Nagyrészt itt csoportosulnak a szigetek:
Szporádok: Alonniszosz, Szkiathosz, Szkopalesz, Szkírosz
Északkelet-égei szigetek (part menti szigetek): Évia, Szalamisz, Thasszosz, Szamothraki, Limnosz, Leszbosz, Kiosz, Szamosz
Szaróni szigetek: Ejina, Idra, Pórosz, Szpetszész
Kükládok: Mikonosz, Délosz, Párosz, Thira (=Santorini)
Dodekanéz szigetek: Ródosz, Kosz, Patmosz, Asztipalea, Kalimnosz, Karpathosz, Kaszosz, Lerosz, Niszirosz, Szimi, Tilosz, Kastelorizo
Kréta
Hegyláncai: kb. 2/3 részt hegyek borítják Görögországot, 1500-2000 m magas, kopár, karsztos. Négy alapvetően más felépítésű láncból áll:
Pindosz: a Balkán közepén, a legnagyobb tömegű görög hegység, a Dinári-hegységhez csatlakozik, leggyakoribb kövezete a krétakori mészkő,
Makedón Masszívum - a keleti oldalon fekszik, legmagasabb pontja az Olümposz (Olympos) 2917 m. Hozzá tartozik a Attika félszigete. 2.000 m - nél magasabb hegyei: a Pindosz, a Parnasszosz, a Peloponesszosz és a Taigethosz.
Medencéi: feltöltődéssel keletkezett termékeny síkságok a hegyek között. Legnagyobbak a Thrákiai - medence, a Thesszáliai-medence, az Epiruszi-medence és a Szaloniki-medence.
Görögországban sok a földrengés: Thira (Santorini) szigete vulkánosság nyomán alakult ki. Másutt jellegzetesek az ásványvízfeltörések, gőz- és gázszivárgások. Az ország területén a mészkőhegyek miatt sok a barlang, számuk kb. 7500-ra tehető.

[LAP TETEJÉRE]

Vízrajz:

Folyói: Az országnak nincsenek nagy folyói, a legtöbb már rövid szakasz után mély szakadékokon át a tengerbe torkollik. Nyáron sok folyómeder kiszárad, nem hajózhatók. Fő folyója a Piniosz, nagyobbak még az Évrosz, a Sztrimonasz, az Axiosz és az Aliakmon.
Tavai: Legnagyobbak a Prespa-tó, a Trihonis-tó, a Volvi-tó, a Vegoritida-tó és a Korónia-tó.

 

[LAP TETEJÉRE]

Az Égei-tenger szigetei

[LAP TETEJÉRE]

Észak-keleti Égei-szigetek

Az Égei-tengeren szétszórva elhelyezkedő szigetek nem alkotnak semmilyen csoportot, mind önálló sziget. A nagyobb szigetek: Szamosz, Híosz, Ikara, Leszbosz, Límnosz, Szamothráki, és Thászosz. Az egyes szigetek hatalmas távolságra vannak egymástól, így nem könnyű rövid idő alatt többet is bejárni közülük. Minden szigetnek sajátos arculata van, szinte mindegyiken megtalálhatjuk egykori gyarmatosítóik nyomait (görög, római, perzsa, velencei, genovai majd török hatások). Sok sziget már a görögök előtt is lakott volt, így például Szamothráki vagy Leszbosz, amely későbbi hírét az itt alkotó Szapphónak köszönheti. Számosz szigete Pithagorasz születési helye, hegyvidékes, nedves, erdős terület, ismert az itt készült borokról, és az ókori Héra kultusz maradványairól. A tojás alakú Szamothrákin találjuk az Égei-tengei szigetek legmagasabb hegyét, az 1700 m körüli Fengári-hegyet, illetve az ún. Nagy Istenek szentélyét, amelynek kultusza a thrák őslakosságtól ered. A thrákok által tisztelt isteneket a görögök később saját isteneikkel feleltették meg, így az itt található szent terület az ókor során folyamatosan nagy tiszteletnek örvendett. A szigetek jó része ma már elsősorban idegenforgalmi célpontként szolgálja lakossága megélehetését.

[LAP TETEJÉRE]

Kikládok-szigetcsoport

A "Kikládok" Délosz, mint vallási központ körül körben elhelyezkedő, főként jónok által lakott szigetek ókori összefoglaló neve (a szó egyébként kört jelent). Az ide tartozó szigeteken (Naxosz, Párosz, Milosz, Mikonosz, Androsz, Kea, Kithnosz, Szefirosz és Szifnosz, Szantorini) mindenütt jellegzetes, fehérre meszelt, egymás fölé épített kocka alakú házak és szalmatetős szélmalmok láthatók. A szigeteket menetrendszerinti hajójáratok kötik össze egymással, illetve Athénnal. 
Történetileg a legjelentősebb közülük Délosz szigete, amelynek sem lakott települése, sem állandó népessége nincsen. Hajóösszeköttetés is csak alkalmilag és igény szerint van például Naxoszról és Pároszról. A sziget jelentőségét Apollón kultusza adja, aki ezen a szigeten született (ikertestvérével Artemisszel együtt). Az itt található nagy kiterjedésű romkert Görögország egyik legjelentősebb régészeti ásatási területe, elsősorban azoknak érdemes felkeresni, akik érdeklődnek a görög ókor iránt, mivel a szigeten semmilyen modern idegenforgalmi létesítmény nincs. Az egész pánhellén világra kiterjedő Apollón kultusz maradványai ma is nagyszerű látványt nyújtanak, mivel az i.e. 69-es kifosztás óta állandó lakosság gyakorlatilag nem élt a szigeten, az ókori építményeken az óta szinte semmilyen átépítés, ráépítés nem történt. A szent kerületben itt is találhatunk színházat, kincsesházat, a különböző isteneknek ajánlott szentélyeket és természetesen egy múzeumot, ahol az ásatások leleteit mutatják be.

[LAP TETEJÉRE]

Naxosz

Naxosz a legnagyobb és természeti szempontból a leglátványosabb a szigetek közül. Bár az egész régiót egyre inkább meghódítja a tömegturizmus, ez a sziget még viszonylag nyugalmasnak számít - elsősorban a kicsit kevesebb szállodai kapacitás miatt. A sziget a Dionüszosz kultusz helyszíne volt az ókorban, híres szobrásziskola is működött itt (déloszi Apollón szobra), nyaralás közben a helyi múzeumban és az ásatási területen ezek emlékeit nézhetjük meg.

[LAP TETEJÉRE]

Szantorini

Szantorini (Théra) a legdélibb a szigetek közül, első látásra furcsa, megkapó és gyönyörű. Mai alakját egy közel 3500 évvel ezelőtti vulkánkitörésnek köszönheti, a sziget hegyeire kirándulva felfedezhetők az egykori kráter nyomai. A tenger felé a hegyoldal meredeken lejt, ezért kisgyermekes családok számára nem annyira ajánlott. A sziget már a legkorábbi időktől kezdve lakott volt, fénykora idején kapcsolatban állt a mínoszi Krétával, de önállóságát végig megőrizte. Az első virágkornak (és a sajátos thérai kultúrának) az i.e. 1510-ben bekövetkezett vulkánkitörés vetett végett. Ötszáz évvel később Krétáról bevándorló dórok telepedtek meg itt, később az egyiptomiakhoz, a rómaiakhoz majd az olaszok és a törökök kezére került, mielőtt visszakerült Görögországhoz. A szigeten ma is megfigyelhető vulkáni működés, az utolsó nagobb rengés 1956-ban volt. A sziget mai központja Thira (vagy Fira) városa, amelynek sajátos bájt adnak a zegzugos utcák, a fehér házak, a kék kupolájú templomok és kápolnák. Tőle nem messze találhatjuk az ókori Théra ásatási területét, amely alapítása kori, azaz hellenisztikus elrendezést mutat. Érdemes még felkeresni Akrotiri falut is, ahol viszonylag épségben tárták fel a földrengés előtti épületeket. A házakban igen érdekes freskókat is találtak, ezeket ma az Athéni Régészeti Múzeumban mutatják be. Santorini egyik legegyedülállóbb strandja az Akrotiri falu mellett található Red Beach. Némi sétára van ahhoz szükség, hogy a parkolóból a vörös sziklafal előtti homokos tengerpartra érjünk, a látvány miatt azonban ez mindenképpen megéri. Perissa üdülővároska strandjára, a "Black Beach"-re busszal juthatunk el,. A part nevét a fekete színű vulkáni homokról kapta. A csendes üdülőfalu Santorini legmagasabb hegyének lábánál fekszik és itt találjuk a sziget legnagyobb templomát is, a Szent Irén kápolnát (a sziget névadójáról elnevezve). 
Ha eljutunk Szantorinire semmiképpen ne hagyjunk ki egy kirándulást a szomszédos Nea Kameni vulkanikus szigetre, ahol a holdbéli tájon sétálva különböző vulkáni utóműködéseket figyelhetünk meg. A séta után visszafelé menet fürödhetünk egyet tenger alatti meleg hőforrások vizében. 
A Kiklád-szigetek legtöbbje frekventált turistacélpont: Mikonosz, Szantorini, Párosz, Iosz a legnépszerűbbek és a legzsúfoltabbak. Mikonoszra a hely romantikája miatt festők, milliomosok, újgazdagok, prominens személyiségek is járnak, elsősorban szép strandjai miatt. Ha nem akarunk turisták tömegével együtt nyaralni, menjünk inkább Szikinoszra, Anafira vagy Naxoszba.

[LAP TETEJÉRE]

Szporádok

Az ókorban kapták ezt a nevet azok a szigetek, amelyek a Kükládok körül szétszórtan helyezkednek el (a név jelentése: szétszórt). Ma megkülönböztetjük egymástól az Északi-Szporádokat és a Déli-Szporádokat. Fontosabb északi szigetek: Szkopelosz, Alonnisszosz és Szkirosz. A déli szigetcsoport legdélebbi részét Dodekanészosz-szigeteknek (tizenkét szigetnek) is nevezik, ezek közé tartozik: Patmosz, Lipszi, Lerosz, Kalimnosz, Kósz, Niszirosz, Tilosz, Halki, Szimi, Furni és Ikara. A nemzetközi idegenforgalom által kedvelt, drága, zsúfolt helyek ezek. Néhány szigeten a pezsgő éjszakai életen kívül nincs is más különlegesség. A szigetek kultúrtörténetileg Görögországhoz, geológiailag az anatóliai szárazföldhöz tartoznak, vízben szegények és többnyire kopárak (Rodosz kivételével). Lakóik földművelésből, szivacshalászatból és a kézművesiparból élnek, ám egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az idegenforgalom.

[LAP TETEJÉRE]

Patmoszt

A szigetek közül látnivalók tekintetében egyedül Patmoszt érdemes felkeresnünk (menetrendszerinti hajójáratok indulnak Athénból, Rodoszról és Theszalonikiből is), amelyet a középkor óta János apostol szigeteként tartanak nyilván. János a feltételezések szerint itt írta a Jelenések könyvét (a híres Apokalipszist) feltehetően az 1. század végén. A sziget gazdasági és politikai szempontból egyébként teljesen jelentéktelen volt, ezért hosszabb ideig nem is laktak rajta. 1088-ban Kis-Ázsiából elűzött szerzetesek alapítják meg itt egykori kolostoruk mását, a Szent János kolostorerődöt. Az egyházi sziget a Portának fizetett váltságok révén viszonylagos autonómiában működhetett a török megszállás idején. A teljes sziget 1946 óta műemlékvédelmi terület. Főváros, Hóra a tengerparttól kb. 3 km-re található. Itt van a ma is működő kolostorerőd, amelynek templomában szép ikonosztáz, helyreállított freskók, az erőd további részeiben gazdag kincstár és könyvtár látogatható. Hóra felé félúton láthatjuk az ún. Apokalipszis kolostort és azt a barlangot, ahol a hagyomány szerint Szent János az evangéliumát írta. 
Rodosz nevének jelentése "rózsasziget". Athénból és Theszalonikiből is eljuthatunk ide repülővel, de indul járat Kószról és Heraklionból is. Athénból hajójáratok is indulnak a legnagyobb területű Dodekániszosz szigetre. Kis-Ázsiától mindössze 18 km választja el, így az ország legkeletibb területei közé tartozik. Területe vizekben és erdőkben gazdag, a többi görög szigettől eltérően ezért egyáltalán nem kopár. A szigeten kiváló strandok és jó állapotú johannita műemlékek vannak, ezért már régóta a nemzetközi nyaralóturizmus egyik kedvelt célpontja, itt található az ország legnagyobb szállodakomplexuma.

A szigetet az ókorban dórok népesítették be, a sziget fénykora az i.e 4. században volt (kereskedelmi jelentősége még Athénnál is nagyobb volt ekkor). Az önálló, gazdag szigetállam jelképeként készült el a rhodoszi kolosszus, az ókori világ 7 csodájának egyike, amely Héliosz napistent ábrázolta egy 32 m magas bronz szobor formájában. A szobrot egy 10 m-es talapzaton a főváros kikötőjében állították fel, de egy i.e. 225-ös földrendgés következtében ledőlt, és maradványait azóta sem találták meg. A szigeten később híres szobrásziskola is működött (itt készült az ún. Laokoón-csoport). A római birodalom bukása után arabok, velenceiek, bizánciak harcoltak a szigetért, de végül a Szent János rend tagjai hódították meg 1309-ben. A lovagok erődítménnyé alakították az egész várost, hogy a támadásoktól megvédjék, de a törökök így is meghódították közel 400 évre. A sziget végül a 2. világháború után került vissza az anyaországhoz. 
Rodosz városának fő nevezetességei a középkori városfalak, a johaniták egyéb megmaradt épületeivel (Nagymesteri palota, Lovagok utcája, rendi templom, egykori rendi kórház) és a törökök építményei (Szulejmán dzsámi, Török könyvtár, bazárok utcája, Szulejmán fürdő - amely ma is működik, Ibrahim pasa dzsámi). A mai óváros egy része az ókori városra épült rá, így az utcahálózat helyenként még az ókori nyomvonalat követi.

[LAP TETEJÉRE]

Pillangók völgye

Ha a szigetre látogatunk érdemes még felkeresni a Pillangók völgyét, amely mintegy 25 km-re van a fővárostól, Kalmonasz közelében. Itt egész nyáron barna-vörös pillangók ezrei repdesnek körülöttünk. A sziget egyik legrégebbi városa Lindosz, amely két kikötői öbölben fekszik, homokos strandja és ókori emlékei egyaránt vannak. A jelentős ókori település akropoliszának helyére később várat építettek, amelyet a johanniták erődítménnyé alakítottak át. A városközpontban szűk utcácskákban sétálhatunk, ahol árusok és vendéglők kínálgatják portékáikat és frissítőiket. A város hajótulajdonosainak jólétéről itt található egykori házaik tanúskodnak. Az óváros látnivalói közé tartozik az ortodox Mária templom (XV. század). Az akropoliszra gyalog vagy szamárháton juthatunk fel, itt szintén ókori (Athéné Lindé templom) és középkori (várkápolna)maradványokat láthatunk, valamint nagyon szép kilátás nyílik innen a környező tájra.

[LAP TETEJÉRE]

Kréta

A legnagyobb görög sziget repülőterei Heraklionban, Haniában és Szitiában vannak, ezekre hetente többször is indulnak menetrendszerinti járatok Athénból, Rodoszról, Theszalonikből. Athénból menetrendszerinti hajóösszeköttetés is van, de a Kikládokról és Rodoszról is indulnak hajójáratok. 
Történelme során ez a sziget is volt görög, római, velencei és török uralom alatt, míg végül 1912-ben csatolták vissza Görögországhoz. Az ország legnagyobb szigete, egyben az egyik legkedveltebb utazási célpont, az összes turista mintegy egynegyedét látja vendégül. Ennek ellenére lehet nyugodtabb partszakaszokat és településeket is találhatunk itt, ahol a legkorábbi görög civilizációs központok egyike, a mínoszi kultúra központja volt. E kor számtalan emlékét találjuk meg ma is. Ezek közül a leghíresebb a knosszoszi palota Kréta legnagyobb városától, Irakliontól mindössze 5 kilométerre található. A későbbi korok emlékei közül Haniában, Rethimnonban csodálatos velencei épületeket találunk. A sziget élvezetes túralehetőségeket is rejt magában. A déli part éghajlatának köszönhetően, áprilistól novemberig fürödhetünk a tengerben.

[LAP TETEJÉRE]

Jón-szigetek

A Jón-tenger az Adria déli folytatásának tekinthető, az itt található szigetek éghajtlata jóval enyhébb mint a szárazföldé, és a sok csapadéknak köszönhetően a növényzet is buja rajtuk. A hét itt található fontosabb sziget: Korfu, Paxi, Kefallónia, Zakinthosz, Ithaki, Lefkada és Kithira.
A legszebb szigetnek sokan Korfut tartják, ami nem alaptalan, hiszen déli részének lankás zöld dombjai, északi részének sziklás meredélyei lenyűgöző látványt nyújtanak. A sziget már az ókortól kezdve lakott volt, elsőként Korinthosz alapított itt gyarmatot, majd a rómaiak után a bizánciak és a normannok következtek, végül a velenceieknek fokozatosan sikerült az összes szigetet meghódítaniuk. Velence uralma egészen 1797-ig, a köztársaság bukásáig állt fenn, ekkor egy rövid francia időszak után angol kézre kerültek, az angolok pedig 1864-ben az egész területet visszaadták Görögországnak. Szinte mindegyik szigeten megtalálhatjuk a különböző korok emlékeit - természetesen a legtöbb ókori vagy velencei eredetű - de a szigetek jelentőségét ma már elsősoban nem ezek, hanem az idegenforgalom adja. Ebből a szempontból a két legjelentősebb sziget Korfu és Zakinthosz.
Korfura el lehet jutni menetrendszerinti repülővel vagy komppal is (Athénból illetve Igumenitszából). Helyi járatok az egyes szigetek között is közlekednek. A sziget északi része sziklásabb, déli felén lankás dombok vannak. A szigeten jelentős történelmi emlékek nem nagyon vannak, a fővárosban természetesen itt is van egy zegzugos óvárosi rész, a város északi felét pedig a hatalmas velencei erőd uralja. Az óváros házai velenei stílusban épültek, az egykori színház épülete ma Városházaként szolgál. Korfu városából dél felé indulva találhatjuk meg a Pontikonisszi szigetecskét a rajta található bizánci kápolnával, innen nagyon szép kilátás tárul elénk.

[LAP TETEJÉRE]

Akhilleion

A fővárostól 15 kmre délre Gaszturi falu mellett találató Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné egykori villája, az Akhilleion. A villa kifejezetten Erzsébet számára épült olasz reneszánsz stílusban, kertje, szobrai is a letűnt világot igyekeztek visszaidézni. A villa ma állami tulajdonban van és kaszinóként működik, egy kis emlékszoba emlékeztet csak egykori lakójára, a parkból azonban csodálatos kilátás nyílik a környező partvidékre, tiszta időben pedig a nem túl messze lévő Albániára. 
Ha eljutunk a szigetre, érdemes úgy szervezni a programunkat, hogy végig tudjuk látogatni a különböző jobbnál-jobb strandokat. Korfu városából észak felé elindulva érdemes megnézni Kassiopi, Sidari, Paleokastritsa, Glyfada, Messonghi és Benitses strandjait, amelyek a jó fürdési lehetőség mellett gyönyörű látványt is kínálnak. Ezek a települések többnyire kedvelt turistacélpontok is, így szinte biztosan találhatunk szállást is magunknak.

[LAP TETEJÉRE]

Zakinthosz

Zakinthosz is elsősorban nyaralóhelyként ismert, mivel a zavaros történelem és a nagy erejű földrengések következtében történeti emlékeinek nagy része megsemmisült. Zakinthosz városában járva érdemes megnézni az egyetlen épen maradt patríciusházat (a Roma családét), valamint a kikötői Ajiosz Nikolaosz és Ajiosz Dionisziosz templomokat. A sziget délkeleti felében található a Laganasz-öböl, ez az igen kedvelt nyaralóhely, az északi csücsöknél pedig a Kék barlang, amelyet csak csónakkal lehet megközelíteni.

[LAP TETEJÉRE]

Ithaki

Ithaki érdekessége, hogy általánosan ezt a szigetet tekintik az ókori Ithakának, Odüsszeusz otthonának (bár ezt közvetlen régészeti leletek nem támasztják alá). A fő település Vathi, amelyet két velencei vár védett egykor. A monda szerint itt tették partra a 20 év után hazatérő Odüsszeuszt a phaiák hajósok. A sziget északnyugati részén, Sztavrosz környékén számos ókori leletet találtak, minden bizonnyal itt volt a sziget ókori központja (és talán Odusszeusz egykori palotája is). Sztavrosz alatt találhatjuk a csodálatos környezetben fekvő Polisz-öbölt, a sziget nyugati oldalának egyetlen természetes kikötőhelyét.

 

[LAP TETEJÉRE]